Három, egyenként fél méter magas fejforma emelkedik ki az esztergomi Prímási Palota kerítésének északnyugati szakaszának tövéből. Legenda kötődik hozzájuk. A mezei kőszobrok azonban csodatevő erőt tulajdonítanak és ezrek zarándokoltak gyógyulni az évtizedek során... A gyógyító kőfejek legendája évtizedek óta tartja magát.

Gyógyító kövek: a helyi legenda még mindig él

Amit sokan mondanak, az biztos igaz is - a gyógyító kőszobor fejek legendája is ezt a tézist bizonyítja, hiszen évtizedek óta járnak a gyógyulni vágyók Erzsébet parkba, a Prímás Palota elé, ahol a kőfejek vannak. A beavatottak tudni vélik, azt is, hogy a gyógyuláshoz kötött szabályai vannak a kúrának. Menete a következő: tíz percet az első, öt percet a második és nyolc percet a harmadik előtt állva kell eltölteni, írta a Hídlap a gyógyító szoborfejekről. Az elmúlt évtizedekben még láthatóak voltak azok a karcolások, amiket a terápián részt vettek véstek a kőbe: ki mennyi időt töltött a fejeknél.

Ám az esztergomi kőfejek egy szoborcsoport részei voltak, az alkotás a 19. században, Kopácsy József hercegprímás megrendelésére készült. Alkotója Marco Casagrande olasz szobrászművész volt. Az esztergomi Bazilikáról készült régi fotókon, rajzokon, festményeken még tisztán látszanak a főszékesegyházat díszítő hatalmas szoboralakok, amelyek büszkén tekintettek a Dunakanyar irányába, és amelyek ma részben a Duna-parton, részben a főszékesegyház kincstárában találhatóak.

Nem három szoborból állt a kompozíció

Kilenc alakból álló alkotáson Szent István, Szent László, a négy evangélista valamint az angyalok voltak láthatóak. A korabeli képeken főképp a főszékesegyház Duna felőli homlokzatát mutatják, így ezeken Szent László, Szent István és az angyalok voltak láthatók. Ám mivel a 19. század vége felé a szobrok – mint kiderült, rossz minőségű – kőanyagát kikezdte az időjárás, az alkotásokról kisebb-nagyobb darabok váltak le. 

Emiatt félő volt, hogy komoly baleseteket okozhatnak, így azokat leemelték eredeti helyükről, majd többségüket, a jobb állapotban lévőket a bazilika kincstárában található mintateremben helyezték el. A három rosszabb állapotban levő került a Prímási Palota kőkerítésébe.

Érdekesség, hogy eredetileg mintegy 2 méter magasan voltak. No, nem vándoroltak sehová – még mielőtt táptalajt adnánk az újabb csodáról szóló pletykának. Az ok prózaibb: a 19. században az Erzsébet park területén alacsonyabban volt a talajszint, később, a kőfejek aljáig töltötték fel a területet. Sőt: a XX. század sötét időszakában, az 50-es években még szeméttelepkén is funkcionált a terület. 
Forrás: kemma.hu