Az Esztergom házigazdaként 26–21-re legyőzte a Mosonmagyaróvárt a női kézilabda NB I szombati játéknapján.

A szerb Crvena zvezda elleni Európa Liga-selejtezőre készülő hazaiak mindkét félidőben 13 gólt lőttek, a második felvonásban azonban csak nyolcat kaptak. A volt válogatott Szöllősi-Zácsik Szandra hét, Horváth Fanni öt alkalommal talált a hálóba, Herczeg Lilinek 13 védése volt. A második számú európai kupasorozatban már csoportkörös vendégeknél a brazil Barbara Arenhart tíz védéssel zárt.

1895-ben készült el a Buzánszky Jenő stadion legrégebbi objektuma. Eredetileg vasútállomásnak épült, azonban a vasúti pálya kiépítése során változtak a vonalvezetési tervek, így az épület a perifériára szorult és helyette épült egy másik, a mai napig is fennálló vasútállomás. Ezt követően a Csendőrség laktanyájaként tervezték hasznosítani, de végül a Csendőrség is máshol kapott helyet. Amikor 1914-ben Schmidt Sándor kijelölte a felépülendő sporttelep számára a telket, egyértelművé vált, hogy az épület szerves része lesz a sporttelepnek, ezáltal elnyerve végleges funkcióját.

Érdekesen alakult a klubszékház története. Fennállásának első két évtizedében még bizonytalan volt tényleges küldetése. Két korábbi terv is elvetésre került, ugyanis az eredetileg vasútállomásnak szánt emeletes épület a vasúti pálya vonalának véglegesítésekor messze esett, ezért a megváltozott vágányok vonalához igazodva felépült egy másik állomásépület, míg a funkcióját vesztett építményt a Csendőrség kapta volna meg. Azonban ez is csak terv maradt, miután annak is másik helyet találtak. Végül a sportegyesület megalakulása által született sporttelep építése során találtak számára megfelelő, egyben végleges hasznosítást. Miután dr. Schmidt Sándor itt jelölte ki a leendő sporttelep helyét, kínálta magát a helyzet adta lehetőség, hogy majd a sporttelep részeként tölthet be hasznos, egyben fontos feladatot és jellegénél fogva a sportegyesület egyik reprezentatív központjává váljon. Ezáltal rendhagyó módon a dorogi sporttelep elsőként klubházzal rendelkezett, minden egyéb csak ezután következett.

A sporttelep munkálatai 1914-ben kezdődtek, majd az I. világháború miatt bekövetkezett kényszerpihenő után 1918-ban jött az érdemi folytatás. A sporttelep 1921-ben történt hivatalos avató ünnepségekor az impozáns létesítményben kiválóan illeszkedett a korabeli épület, amely a klub székháza lett a központi irodákkal. Tekintve, hogy méretei messze meghaladták a kihasználtságát, így bőven akadt lehetőség mindig az adott korhoz, vagy megoldandó feladatokhoz igazítani. Ezáltal volt mód arra is, hogy az 1927-ben Dorogra igazolt országos hírű atléta és mesteredző, Solymár Károly miután a létesítmény főgondnokának is kinevezték, részére és családjának szolgálati lakást is sikeresen tudtak benne kialaktani. Az első emeleti részt egészében a Solymár család vehette birtokba, ahol kényelmes szobák és a mellékhelyiségek is adottak voltak. A klubház körül közvetlen szépséges díszparkot alakítottak ki, míg tőle tisztesebb távolságra sportpályák sorakoztak, közte kugli-, tenisz- és röplabdapályák. A központi labdarúgópálya és azt övező atlétikai pálya díszes kerítéssel volt elválasztva és körbekerítve.

Az elhúzódott II. világháborús ostrom során állandó tűzvonalba került és a csodával határos módon elkerülték a gyakori tüzérségi belövések. A harcok ugyan hagytak csúf nyomokat rajta, de jelentős, vagy végzetes kár nem keletkezett benne. A háborút követő időszakban tovább virágzott. Az emeleti szinten a megszaporodott szakosztályok irodáiban serény munka folyt, a klubhelyiségeiben és a büfében pedig pezsgő élet zajlott. Szintén ebben az épületben működött a stúdió is, amely a mérkőzések és egyéb rendezvények során a zenét és a hangosbemondót sugározta. Az épület eredeti formáját egészen a hatvanas–hetvenes évek fordulójáig megőrizte, mígnem az 1971-ben beindult jelentős rekonstrukciós munkálatok során átépítésre került. A keleti és nyugati alacsonyabb épületszárnyat felhozták a homlokzattal egyszintbe és a teljes épület lapostetőzetet kapott. A világháborús légvédelmi szirénát megőrizték, amely szintén a tetőn kapott helyet. Megtörtént a nyílászárók cseréje is, az ablakkeretek egységesítése mellett. Ekkor nyerte el a ma is látható végleges formáját. Az egykori gyönyörű parkot felszámolták, hogy a megújított belső sportpályák, élén a szabadtéri kézilabdapályának is kellő helyet biztosítsanak, valamint az egykori zenepavilonnak is, amely a közvetlen az északi kapu felöli futballkapu mögött állt, majd a pályát övező kerítésen kívülre helyezték át. Csak a külső homlokzata előtti kis park maradt meg.

1979-ben tatarozták az épületet, amelyet 1988-ban követte a következő külső vakolat felújítása, egyben ekkor történt az utolsó jelentősebbnek számító átalakítás. Eredetileg a lépcsőház bejárata az utcafrontról nyílt, a baloldali épületszárnyból. Ez ekkor befalazásra került, illetve a lépcsőház üvegablakát a földszint felé meghosszabbították. Egyben új külső bejárat került kialakításra, mégpedig már az északi főbejárati kapun belül, az épület baloldalában egy lépcsőfeljáróval, valamint eső- és szélfogóval keretezett bejárati ajtót nyitottak. Rövid, átmeneti időszakig, a belső átalakítási és felújítási munkálatok idején a büfé az első emeleten működött, hogy aztán visszaköltözhessen eredeti, egyben végleges helyére a földszintre. Korábban a lépcsőházi főbejáraton keresztül lehetett a büfét megközelíteni, az átalakítás során a büfé önálló bejárati ajtót kapott az utcafrontról, az épület homlokzati részének centrumában. 1999-ben a Dorogi Sportmúzeum került kialakítása benne.

A következő felújítás 2001 nyarán történt, amely során a klubszékház külső vakolása és belső festése történt meg. A külső burkolat ekkor kapta a ma is látható színét. Utolsó érdemleges dátum, a 2014-ben történt külső festés, amely a 2001-es tatarozáskor kapott színt továbbra is megőrizte. A klubszékház jelenleg kielégítő állapotban van, amely nagyban köszönhető a kellő gonddal és szakértelemmel történt eredeti megépítésének, ugyanis ez az épület erős alapját és statikáját nagyban meghatározta. Ezen felül a viszonylag rendszeresnek mondható megújítás és karbantartás is nagyban hozzájárult, hogy bizony meglepődnek az emberek az épület korán. Ami viszont égetővé vált, az a tetőszigetelés mielőbbi javítása, illetve teljes cseréje volna. A klubház teljes alapterülete alatt egy kiválóan kiépített pincerendszer húzódik a mélyben, amelynek erős boltozatai több helyiségre tagolják. Első osztályú raktárként is hasznosították és a háború során légoltalmi óvóhelyként is szolgált. A földszintet teljes egészében a Sportbüfé uralja, amelynek L-alakú főterme közös légterű a pult előtti résszel.

Ezen felül egy elválasztott különterme is van a büfének, amelyből mindkét nem részére külön mosdók és illemhelyek nyílnak. Ebből a különteremből egy belső átvezető ajtó nyílik, amelyen keresztül az épületen belülről is a lépcsőházba, onnan pedig az emeletekre lehet jutni. Az első emeleten a  külső tágas lépcsőforduló fogadja az érkezőt, ahonnan a főbejáraton át a sportmúzeum öt termébe vezet az út. A termek kölön–külön is megközelíthetők, vagy akár egy körforgalomhoz hasonló sétával sorra járhatók. A legutolsó teremből egy ajtó visszavezet a lépcsőházba. A második emeleten egy hosszú keresztfolyosó vezet végig és onnan nyílnak a további négy belső helyiségek ajtajai. Egykor az északi oldal jobboldali épületszárnyában volt az elnöki iroda, amelynek ablaka a Köztársaság útra, valamint a Schmidt lakótelepre és a Pilis hegycsúcsaira néz, míg a titkárság és a szakosztályvezetői iroda ablakaiból a pályára és a várost délről övező hegyvonulataira adódik nagyszerű panoráma. Mindkét emeleti rész egyaránt rendelkezik mosdóval és illemhellyel. A második emelet folyosójáról egy fém függőlétrán keresztül nyílik a kijárat a tetőre.

A sokat látott és megélt klubszékház gazdag sport- és helytörténeti ereklyévé nőtte ki magát, amelynek falain belül rengeteg világhíresség is megfordult. Talán a város leglátogatottabb objektuma volt, s ezért is külön kiemelt védelmet, s megbecsülést, egyben kiváló, felelőségteljes törődést érdemelne.

Borítókép: A klubszékház homlokzata a Köztársaság út felől napjainkban.

Szabó Gyula

Forrás: dorogimedence.hu

A Labdarúgó NB III. Észak-Nyugati csoport 13. fordulójában a Komárom VSE vendége a Dorogi FC volt október 26-án, vasárnap. A mérkőzés végeredménye 3-3 lett.

A 11. percben a komáromi támadó csapott le lesipuskás módon a dorogiak kapuja felé tartó labdára és kapust megelőzve pöckölte be azt a kapuba (1-0). A 16. percben, Székely ápolása miatt ideiglenesen emberhátrányban, egy szöglet utáni lecsorgó labdából megszerezte második gólját a hazai csapat (2-0). A 31. percben Komant buktatták a tizenhatoson belül. A megítélt büntetőt Barczi értekesítette (2-1). Egy lesgyanús helyzet után a komáromi lövés a dorogi játékos testhez szorított kezét találta el a labda, ami után a bíró tizenegyest ítélt, amit a hazaiak értékesítettek (3-1). Az 57. percben Gula lövése a kapufa segítségével került a kapuba (3-2). A 80. percben kontrából Gula második góljával kiegyenlített a Dorog, így 3-3 lett a mérkőzés végeredménye. A meccs képe alapján összességében igazságos döntetlen született!

„Köszönjük! Játékosaink, a szakmai stáb, és a vezetőség nevében köszönjük, hogy ennyien elkísértétek a csapatot Komáromba, ahol a teljes mérkőzés alatt hazai pályán érezhettük magunkat. Köszönjük, hogy még kétgólos hazai vezetésnél is támogattatok minket, és így együtt közösen egy ilyen második félidőt tudtunk felmutatni és egy értékes pontot hazahozni.” – írta a klub vezetősége a közösségi oldalán.

A 14. fordulót november 2-án, vasárnap rendezik meg, melynek keretében a Dorogi FC vendége az FC Sopron lesz. Dorog jelenleg 28 ponttal a tabella 3. helyén áll.

Felhasznált források: Dorogi Futball Kft. Facebook-oldal / MLSZ, dorogimedence.hu

Hízelgő bókokat, és nagyon magas osztályzatokat kapott a magyar középpályás a Frankfurt elleni meccs után.