Esztergom közössége szomorú szívvel búcsúzik Szabó Lászlótól, akit a helyiek csak „Labor Laci” vagy „Labi Laci” néven ismertek. A csendes, szerény, mégis meghatározó alak 82 éves korában távozott közülünk, hátrahagyva azt a gazdag fotográfiai örökséget, amelyen keresztül ő maga is halhatatlanná vált.

Egy élet a Dobó szolgálatában

Szabó László neve évtizedeken át összeforrott a Dobó Katalin Gimnázium nevével. Harmincnyolc éven keresztül volt az iskola mindennapjainak csendes, biztos pontja. A nyelvi labor és az oktatástechnikai stúdió gazdájaként tevékenykedett, ahol munkájával generációk tanulását és iskolai emlékeit segítette. Bár nem pedagógusként lépett a katedrára, mégis olyan mély nyomot hagyott a diákok és kollégák emlékezetében, amilyet csak kevesen. Jelenléte egyet jelentett az iskola történetével.

A pillanatok megörökítője

A szakmai munka mellett két nagy szenvedély határozta meg életét: a zene és a fényképezés. A Balassa Kórus tagjaként a zene nyelvén is kifejezte önmagát, a kétezres évek elejétől pedig a fotózás vált élete legfőbb küldetésévé.

Kapcsolatba került a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesülettel és az online Esztergom és Vidéke szerkesztőségével, ahol a közösség krónikásává vált. Fényképezőgépével a nyakában járta a várost és a környéket, dokumentálva a közösségi eseményeket, a műemlékeket és a természet csendes szépségeit. Számára a fotózás nem csupán technikai kihívás volt, hanem az idő megállításának művészete.

A „Múltidéző” öröksége

Szabó László munkássága előtt 2024-ben, nyolcvanadik születésnapja alkalmából egy háromállomásos kiállítássorozat tisztelgett. A „Múltidéző” címet viselő tárlatok hűen tükrözték azt az alázatos, figyelmes látásmódot, amely egész életét jellemezte. Képei Nyergesújfalutól kezdve egészen Székelyudvarhelyig vándoroltak, hirdetve a szülőföld és a közösség szeretetét.

Végső búcsú

Szabó László 2026. június 24-én hunyt el. Az engesztelő gyászmisét az Esztergom-Szentgyörgymezei plébániatemplomban tartják július 13-án, 16:00 órakor.

A család kérése, hogy a búcsúztatás szűk családi körben történjen. Azok, akik szeretnének megemlékezni a csendes megfigyelőről, egy szál fehér virággal róhatják le kegyeletüket.

Bár „Labor Laci” immár nem örökíti meg a pillanatokat, azok a képek, amelyeket nekünk hagyott, örökre őrzik majd városunk és közösségünk történetét. Nyugodjon békében!

Forrás: ma7.sk