Ma, január 27-én, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának évfordulóján világszerte a Holokauszt áldozataira emlékezünk. Esztergom városa sem felejt: a bazilika árnyékában és a néhai zsidó negyed utcáin ma is ott visszhangzik a múlt, figyelmeztetve minket az emberi méltóság és a tolerancia fontosságára.

Világméretű gyász, helyi tragédia

1. január 27-én a Vörös Hadsereg katonái lépték át először az auschwitz-birkenaui láger kapuit. Amit ott találtak, örökre megváltoztatta a világot. Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította ezt a napot nemzetközi emléknappá, hogy a történelem legsötétebb fejezete soha ne merülhessen feledésbe.

Esztergom számára ez a nap nem csupán egy dátum a történelemkönyvben. Városunk egykori virágzó zsidó közössége – amely évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a környék kereskedelmében, iparában és kultúrájában – 1944-ben szinte teljesen megsemmisült. Több mint ötszáz esztergomi polgárt hurcoltak el, akik közül csak kevesen térhettek vissza otthonaikba.

Emlékhelyek a városban

A mai napon az emlékezés virágai kerülnek a volt zsinagóga (ma a Technika Háza) falán elhelyezett emléktáblához, valamint a város több pontján elhelyezett botlatókövekhez. Ezek a néma mementók nap mint nap emlékeztetik a járókelőket arra, hogy szomszédaink, barátaink és munkatársaink tűntek el egyetlen tollvonás és a gyűlölet ideológiája miatt.

"A felejtés az, ami a bűnt újra elkövetteti. Az emlékezés a szabadság titka."

Miért fontos az emlékezés 2026-ban?

Sokan teszik fel a kérdést: miért kell évről évre visszatekinteni a múltba? A válasz az örökségünkben rejlik. Az emléknap nem a bűntudatról szól, hanem a felelősségről. A felelősségről, hogy felismerjük az embertelenség első jeleit, és megvédjük azokat az alapvető értékeket, amelyek a békés együttélést biztosítják.

Ma országszerte gyertyagyújtásokkal, kiállításokkal és rendhagyó történelemórákkal tisztelegnek az áldozatok előtt. A csend, amely ilyenkor a megemlékezéseket kíséri, erősebb bármilyen szónál: a megbékélés és az újrakezdés ígéretét hordozza.

Képforrás: Wikipédia