Különleges és példaértékű környezetvédelmi akciót hajtott végre a Komárom-Esztergom Megyei Horgászegyesületek Szövetsége (KEMESZ): a vízügyi szakemberekkel együttműködve a kiszáradófélben lévő Szőny-Füzitői-csatornába kormányozták a tatai Réti VIII-as tó lehalászásakor leeresztett vizet, amellyel sikerült megmenteni a csatorna élővilágát a pusztulástól.

Nem veszett kárba az értékes víz

Schmidt-Kovács Bence, a szövetség szakmai igazgatója elmondta: idén az egyik legfontosabb vízgazdálkodási sikerük az volt, hogy megakadályozták a Réti VIII-as tó lehalászásakor leeresztett víz elfolyását. A vízpótlás mellett az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szakemberei fenékküszöbbel visszaduzzasztották a csatorna vizét, így teljesen megszűnt a halállományt és a helyi ökoszisztémát fenyegető kiszáradás veszélye.

A KEMHESZ negyedik éve folytat halgazdálkodási tevékenységet a tatai Réti VIII-as tóban. Az idei évben azonban a szokásosnál korábban kellett megkezdeni a lehalászást az aszály miatt, ugyanis szeptemberre már mintegy 60 centiméteres vízszinthiánnyal küzdöttek.

Felülírták a hagyományos mederkezelési szokásokat

A korábbi gyakorlat szerint a tó lehalászását követően két hónapig szárazon hagyták a medret, hogy a lágy iszap kiszáradjon és összeessen – ez a természetes folyamat jelentősen csökkentette a kotrás szükségességét. Most azonban a vízkészlet megőrzése és az élőhelymentés fontosabbnak bizonyult a megszokott mederkezelési időnél.

A tómeder és a halágy tisztítása után visszazárták a vízleeresztő műtárgyat, így a felsővezetésű Tatai-árkon keresztül képesek voltak befogadni a tatai Öreg-tó lehalászásakor leengedett vizet is.

Küzdelem a gátakért és a hódok járataiért

Ahhoz, hogy a víz biztonságosan eljusson a Réti- VIII-as tóba az árok mentén, a KEMHESZ halőreinek komoly fizikai munkát kellett végezniük:

 Eltávolították a hódok által emelt, a lefolyást gátló torlaszokat.

 Végigjárták a töltés teljes hosszát, és közel száz homokzsák felhasználásával eltömítették a hódok által a felsővezetésű árok falába fúrt számtalan járatot.

A vízmegtartás stratégiai és természetvédelmi feladat

Schmidt-Kovács Bence hangsúlyozta, hogy a vízkészletek megőrzése legalább akkora jelentőséggel bír, mint a közvetlen halgazdálkodási tevékenység. Hiába fordítanak ugyanis jelentős energiát és anyagi forrásokat a halállomány nevelésére és gyarapítására, ha közben az élőhelyek megfelelő vízellátása nem biztosított.

A tavakban visszatartott víz közvetlenül hozzájárul a környező élőhelyek fennmaradásához, a talajvízháztartás kedvezőbb alakulásához, valamint a helyi mikroklíma védelméhez is. Emiatt a szövetség a vízmegtartást nem csupán halgazdálkodási, hanem hosszú távú természetvédelmi feladatnak is tekinti a bizonytalan jövőbeli kilátások közepette.

Forrás és kép: KEMHESZ (Komárom-Esztergom Megyei Horgászegyesületek Szövetsége)