1944. december 26-án, Karácsony másnapján dördült el az a robbanás, amely évtizedekre meghatározta Esztergom és Párkány látképét, valamint az itt élő közösségek sorsát. Ma emlékezünk a Mária Valéria híd felrobbantásának évfordulójára.

A második világháború borzalmai 1944 végén érték el közvetlenül városunkat. A visszavonuló német csapatok stratégiai okokból – a szovjet előrenyomulást lassítandó – sorra pusztították el a Duna hídjait. December 26-án, miközben a családok az ünnepi asztal mellett ültek, a levegőbe repült a három középső hídnyílás. A híd nemcsak vas és acél szerkezet volt: egy csapásra szakadt meg a fizikai kapcsolat családtagok, barátok és az évezredes történelmi szomszédság között.

A „Csonka híd” évtizedei

A pusztítás után következett a térség történetének egyik legfájdalmasabb időszaka. A „Csonka híd” mementóként állt a Duna felett több mint fél évszázadon keresztül. Bár a technológia és az igény megvolt az újjáépítésre, a politikai akarat hiánya miatt 57 évig kellett várni arra, hogy a két part újra kezet foghasson. Ez idő alatt csak a komp maradt, ami sokszor az időjárás kiszolgáltatottja volt.

Az újjászületés szimbóluma

A fordulatot az 1990-es évek vége hozta el, amikor végre megállapodás született az újjáépítésről. 2001. október 11-én a híd újra megnyílt, és azóta is Európa egyik legszebb szimbólumaként hirdeti: az összetartozás erősebb a rombolásnál.

Önnek mi a története?

Szinte minden esztergomi és párkányi családban él egy történet a híddal kapcsolatban. Van, aki még emlékszik a kompátkelések hangulatára, másoknak a 2001-es átadó ünnepség maradt örök emlék, és vannak, akiknek a nagyszülei meséltek a robbanás napjáról.  

kèpforrás: Esztergom anno Facebook oldala