A magyar turizmus történetében vannak dátumok, amelyek egy-egy korszak határvonalát jelölik. 1935. szeptember 30-a pontosan ilyen nap volt: ekkor adták át a Pilisszentkeresztet és Dobogókőt összekötő modern aszfaltutat, amely végérvényesen megváltoztatta a fővárosiak és a természetjárók viszonyát a hegységgel.

Búcsú a szekérutaktól

A trianoni békeszerződés után a magyar turisták elveszítették a magashegyi üdülőhelyeiket, így a figyelem a Budapest környéki hegyek felé fordult. Dobogókő addig is népszerű volt, de elérése valódi expedíciónak számított: poros, meredek szekérutakon, zötykölődő társaskocsikon vagy kimerítő gyalogtúrákon keresztül vezetett az út a kilátásig.

Az 1930-as évek közepére vált tarthatatlanná ez az állapot. A kormányzat és a természetjáró szövetségek felismerték: ha Dobogókőt a „magyar Semmeringgé” akarják tenni, modern infrastruktúra kell.

Aszfalt a felhők felett

Az út megépítése technikai bravúr volt a maga korában. A szerpentin nemcsak a szintkülönbséget küzdötte le elegánsan, hanem az ország egyik legmodernebb hegyi útvonala lett. Az átadással Dobogókő elérhető közelségbe került a „motorizált polgárság” számára is.

Mi változott 1935 után?

• Megjelentek a buszjáratok: Budapestről immár menetrend szerinti járatokkal, kényelmesen lehetett feljutni a csúcsra.

• Modernizált menedékházak: Az út lehetővé tette az építőanyagok könnyebb szállítását, így a Báró Eötvös Loránd menedékház is megújulhatott.

• Hegyiversenyek: Alig egy hónappal az átadás után már motorosok és automobilok száguldottak a kanyarokban az első országos hegyiverseny keretében.

A tömegturizmus bölcsője

Bár a régi bakancsos turisták egy része féltette a hegy csendjét az autók zajától, az út megnyitása vitathatatlanul demokratizálta a természetjárást. Dobogókő többé nemcsak a profi túrázók kiváltsága volt, hanem a családok, kiránduló csoportok és a tiszta levegőre vágyó városiak első számú célpontjává vált.

Ez az aszfaltcsík tette lehetővé, hogy Dobogókő azzá váljon, aminek ma ismerjük: a Pilis szívévé, ahol a történelem és a természet kéz a kézben jár.

Vissza a jelenbe: Ma, amikor alig fél óra alatt felérünk a csúcsra, érdemes belegondolni, hogy 1935 előtt ugyanez az út egy egész napos, poros kalandot jelentett.

A videót a linkre kattintva meg tudják nézni:

https://www.facebook.com/share/v/1Fsd99tdNm/?mibextid=wwXIfr

Forrás, képforrás: Pilisszentkereszt Facebook csoport, fotóbutik