Február 2-án a keresztény világ egyik legősibb ünnepét üljük. Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe (latinul Praesentatio Domini) hivatalosan az Úr bemutatásának ünnepe, amely negyven nappal Jézus születése után esedékes. A zsidó törvények szerint ugyanis az elsőszülött fiúgyermekeket be kellett mutatni a templomban, az anyáknak pedig ilyenkor telt le a tisztulási idejük.

A bibliai háttér és a szimbolika

A történet központjában az agg Simeon áll, aki a jeruzsálemi templomban a karjába vette a gyermek Jézust, és „a pogányok megvilágosítására szolgáló világosságnak” nevezte őt. Ez a mondat alapozta meg az ünnep teljes jelképrendszerét. A gyertya maga Krisztust jelképezi:

• A viasz: Krisztus tiszta emberi teste.

• A kanóc: A lelke.

• A láng: Az isteni természete.

A szentelt gyertya mint „lelki fegyver”

A magyar népi vallásosságban a szentelt gyertya az egyik legfontosabb szakrális tárgy volt. Esztergomban és környékén is szokás volt, hogy a családok minden tagja vitt egy gyertyát a templomba.

• A mindennapokban: A megszentelt gyertyát kék szalaggal átkötve a falra vagy a házioltárra helyezték.

• A krízishelyzetekben: Ha dörgött az ég (innen a „mennydörgő gyertya” elnevezés), meggyújtották, hogy elűzze a vihart és a villámcsapást. De meggyújtották a haldoklók mellett is, hogy a fény elűzze a sötétség hatalmait és mutassa az utat a léleknek.

• A lezárás rítusa: Ez a nap választóvonal. Ma éjfélkor hivatalosan is véget ér a karácsonyi időszak: a templomokból kikerülnek a fenyőfák, és a liturgia színe fehérről zöldre (vagy az ünnep után lilára) vált.

Az ünnep Esztergomban

Városunkban a mai nap hagyományosan a karácsonyi ünnepkör végét is jelenti: sok templomban és családban ma bontják el az utolsó Betlehemet és karácsonyfát. Az esti mise fényei a sötét téli hónapok után már a tavasz spirituális eljövetelét hirdetik a Bazilika falai között.

Képforrás: ma7.hu