Telefonos emlékeztetők, papíralapú naptár, okosóra – a legtöbben már többféle módszert és platformot kipróbáltak a jobb időgazdálkodásra. Ha pár napig, hétig be is tudjuk tartani az új saját szabályainkat, valahogyan egy idő után mégis kicsúszik a kezünkből az irányítás, és ismét túlterheltnek és stresszesnek érezzük magunkat. A TOPdesk most összegyűjtötte a leggyakoribb okokat, amiért hiába próbáljuk, valahogy mégsem tudjuk jól beosztani az időnket.

1. Nem működnek a listáink

Ha már előfordult, hogy a teendőink listájának nem értünk a nap végén a végére, valószínűleg eleve rosszul álltunk neki a folyamatnak. A to-do lista elkészítésekor priorizáljuk a feladatainkat egy skálán – pl. 1-4-ig –, és külön jelöljük meg a maximum 5 perc alatt elvégezhető feladatokat. Először szánjunk fél órát ezekre a rövid feladatokra, majd haladjunk tovább a legfontosabbakkal. A listakészítéskor legyünk minél specifikusabbak és aprólékosabbak.

2. Pufferidő

Sokan esnek abba a hibába is, hogy reggeltől estig teleírják a naptárjukat, és nem hagynak időt a váratlan eseményeknek. Ilyen esetben egy kisebb csúszás is könnyen dominóeffektust indíthat el, és az egész napi menetrendet felboríthatja. A pufferidő beépítése alapvető fontosságú, ha hosszú távon fenntartható módszert keresünk a hatékony időgazdálkodásra. 

3. Zavaró tényezők

Az okostelefonunk görgetése, a napközbeni ügyintézés a mobilunkon, a folyamatosan beáramló e-mailek és értesítések észrevétlenül zilálják szét a napjainkat. A külső ingerek ráadásul meggátolják azt is, hogy ún. flow állapotba kerüljünk, azaz 100%-ban el tudjunk merülni egy feladatban. Éppen ezért használjunk ki minden eszközt és módszert, ami keretek közé szoríthatja a mobilhasználatunkat. Ilyen például a fókusz mód, ami kikapcsolja a kiválasztott alkalmazásoktól érkező értesítéseket, és ha még ez sem segít, egyszerűen tegyük le a mobilt a szoba egy távolabbi pontján. 

4. Nem használjuk ki a technológiai lehetőségeket

A rendszerezésben számos szoftver is a segítségünkre lehet. A hétköznapokban egy mobilalkalmazás – ilyen például a Todoist vagy az Any.do –, a munkahelyen pedig egy szolgáltatásmenedzsment-rendszer – ilyen a TOPdesk – lehet a segítségünkre, ami megkönnyíti a feladatok átlátható szervezését, priorizálását és nyomon követését. Ezek a rendszerek segítenek a határidők betartásában is: az automatikus emlékeztetők, státuszjelentések és munkafolyamat-követők révén a projektek csapatban is könnyebben kezelhetők, így jobban be tudjuk osztani az időnket, és a valóban fontos feladatokra koncentrálhatunk.

5. Halogatás

Ha hajlamosak vagyunk halogatni, jó taktika lehet, ha ahelyett, hogy elejétől a végéig meg akarnánk csinálni valamit, csak annyit mondunk magunknak: a következő tíz percet azzal töltjük, hogy belekezdünk a feladatba. A halogatás egyik oka ugyanis az, hogy túl nagynak érezzük az előttünk álló feladatot, a túl nagy elvárás miatt pedig elkezdünk szorongani. Könnyen lehet, hogy a 10 perc, amit az elkezdésére rászánunk, át is fog lendíteni minket ezen az állapoton, és végül tényleg befejezzük, amit elkezdtünk. 

6. Nem tudunk nemet mondani 

Ha folyamatosan túlvállaljuk magunkat, az hosszú távon kapkodáshoz és hanyag munkavégzéshez vezethet. Mielőtt elvállalunk valamit, gondoljunk végig három szempontot: hogy van-e időnk a feladatra, hogy tényleg mi vagyunk-e a megfelelő emberek az elvégzésére, illetve, hogy a kérés illeszkedik-e a valós célkitűzéseinkhez. Ha ezek közül bármelyikre is nemleges a válasz, akkor kedvesen, de egyértelműen mondjunk nemet a feladatra. 

7. Multitasking

Mára számos kutatás bizonyította, hogy az évekig idealizált multitasking valójában nem teszi hatékonyabbá a munkavégzést – sőt, ennek épp az ellenkezője az igaz. A feladatok közötti ugrálás sokkal fárasztóbb az agyunk számára, mint ha egyszerre csak egy feladatra koncentrálnánk, ezért sokkal hamarabb kimerültnek is érezhetjük magunkat a nap során. Ha inkább reggel és délelőtt vagyunk éberek és energikusak, időzítsük erre a napszakra a koncentrációt igénylő, nagyobb feladatokat. Ha tudjuk, hogy ebéd után rendszeresen elálmosodunk, intézzük ilyenkor az adminisztratív, egyszerűbb feladatokat. 

Forrás: Noguchi

Ahogy megérkezik a nyári meleg, nemcsak a gardróbot, hanem az étrendet is érdemes „átöltöztetni”. A kánikula különösen megterhelő lehet a szív- és érrendszer számára, ezért fontos, hogy ne csak a folyadékpótlásra, hanem az étkezések minőségére is figyeljünk. Bakk Brigitta, a Flora dietetikusa osztja meg legfontosabb tanácsait arról, hogyan őrizhetjük meg egészségünket a meleg nyári napokon.

A hőség mindenkire hatással van

A nyári hőhullámok idején jellemző a vérnyomás csökkenése, miközben a pulzus emelkedik – ez különösen megterheli a szívet. Fokozódhatnak a migrénes tünetek, csökkenhet a koncentrációképesség, nőhet a reakcióidőnk. Előfordulhat alvászavar, kimerültség, melyek mind tovább növelhetik a különböző betegségek kockázatát. A leginkább veszélyeztetettek közé a krónikus betegségben szenvedők (például cukorbetegek, vesebetegek, magas vérnyomással élők), az idősek, kisgyermekek és a várandósok tartoznak. Ugyanakkor egészséges embereknél is előfordulhatnak a hőség miatti panaszok, még diagnosztizált szívbetegség nélkül is; ilyenkor nem kell megijedni, de érdemes odafigyelni arra, mit, mikor és mennyit viszünk be a szervezetünkbe.

Folyadékbevitel: nem csak a mennyiség, a minőség is számít

A meleg napokon mindenki számára alapvető fontosságú a megfelelő folyadékpótlás, de különösen azoknak, akik szívbetegséggel vagy magas vérnyomással élnek. Bár a régi ajánlások szerint szívbetegeknek korlátozni kellett a folyadékbevitelt, ez egy tévhit, a jelenlegi kutatások nem támasztják alá – a folyadékfogyasztás elengedhetetlen. Ami viszont valóban fontos, a sóbevitel csökkentése, hiszen az megköti a vizet, ezáltal emelheti a vérnyomást. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása napi 5 g – ez kb. egy teáskanálnyi só. Ehhez képest a magyarok átlagosan akár a 15-20 grammot is elérik naponta, melynek fő forrása nem a sószóró, hanem az ipari élelmiszerek: kenyerek, felvágottak, konzervek, sajtok. A só használatát főzéskor is egyszerűen korlátozhatjuk; sokan nem tudják, de a fűszerkeverékek is nagy százalékban tartalmaznak nátrium-kloridot, ezért használjunk inkább friss zöldfűszereket, citrusféléket. Az ásványvizek nátriumtartalma is eltérő lehet, így ellenőrizzük a címkét; 1 g nátrium kb. 2,5 g sónak felel meg. Ha sportolás vagy erős izzadás miatt izotóniás italra van szükség, kivételnek számít, de átlagos napi fogyasztásnál nem indokolt. Fontos, hogy ne várjuk meg, amíg szomjasak legyünk, a nap során legyen kiegyensúlyozott a folyadékbevitel.

Vörösbor, margarin, avokádó – tévhit vagy valóság?

A szívegészséggel kapcsolatban több táplálkozási tévhit is él. Az egyik legismertebb, hogy a vörösbor fogyasztása jót tesz a szívnek. Igaz ugyan, hogy tartalmaz rezveratrolt – egy értékes antioxidánst –, de az alkohol károsító hatása ezt bőven felülírja. Sokkal jobban járunk, ha ugyanazt a vegyületet szőlőhéjból vagy szőlőmagból nyerjük ki, alkoholmentes formában. Ugyanígy elterjedt tévhit, hogy a margarinok tele vannak transzzsírokkal – ez már rég nem igaz. A modern, jó minőségű margarinok, így a Flora original is kifejezetten a szív egészségét támogató növényi olajokból készülnek, értékes omega-3 és omega-6 zsírsavakat és vitaminokat tartalmazva. A nyári étrend tervezésekor érdemes előnyben részesíteni a káliumban és magnéziumban gazdag ételeket: például banánt, avokádót, olajos magvakat, zöldségeket. A bennük lévő ásványi anyagok fontos szerepet játszanak a szívizom működésében, a vérnyomás szabályozásában, és a szívritmus egyensúlyának fenntartásában. 

Melegben nehezebb a diétát tartani?

A divatos étrendek, mint a ketogén vagy az időszakos böjt (intermittent fasting) népszerűsége nyáron is kitart, ám a szélsőséges étrendek különösen megterhelőek lehetnek kánikulában. Ilyenkor nemcsak a szervezetnek van nagyobb energiaigénye a hőszabályozás miatt, hanem a megváltozott étkezési ritmus is kihívás lehet. A legfontosabb, hogy a nyári étrend legyen könnyen emészthető, hidratáló és tápláló – ne vonjuk meg a szervezettől a szükséges tápanyagokat a gyors fogyás reményében, főleg ha van valamilyen krónikus betegség a háttérben. Igyekezzünk tartalmas, például tojást, teljes kiőrlésű kenyeret, zöldségeket tartalmazó reggelit fogyasztani, ebédidőben pedig kerüljük a nehéz, zsíros fogásokat, inkább zöldséges leveseket, salátákat, grillezett húsokat tegyünk az asztalra. A vacsora pedig hideg krémlevesből, salátákból, és friss gyümölcsökből is állhat. A zsiradékokat érdemes korlátozni, és az értékes omega-zsírsavak tartalmazó margarinokat, például a Flora szívbarát termékeit választani. Ne feledjük, a hőség nemcsak az általános közérzetet, de a szív működését is megterheli. A tudatos, könnyű és szívbarát táplálkozás az egész testünknek felüdülés lehet.

Forrás: Noguchi

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) 1979-óta választja meg az év madarát, ami 2011 óta rendszerint közönségszavazással történik. 2026-ra a három bokorban fészkelő madárfaj: a kis poszáta, az énekes rigó és kerti geze közül választhat a lakosság az egyesület honlapján 2025. július 25-én 12 óráig.

A bokrosok menedéket nyújtanak rengeteg élőlény számára. Sok madár találja meg itt fészkelő- és táplálkozóhelyét, és a vonulás során még több használja megállóhelyként, zöld folyosóként ezeket a területeket. Ezért is fontos, hogy ezekre természetbarát szemmel – ne „rendezetlen bozótként”, hanem értékes élőhelyként – tekintsünk!

Kis poszáta

Verébnagyságú, de annál karcsúbb madár. Színezete nem feltűnő, jellegzetes „lüktető” éneke alapján azonban könnyű felismerni. Rovarevő, elsősorban lepkehernyókkal, levéltetvekkel táplálkozik. Hazánkban gyakori fészkelő, tavasztól őszig találkozhatunk vele ártéri erdőkben, bokrosokban, de akár városi parkokban is. A telet Afrikában tölti.

Énekes rigó

A fekete rigó után a második leggyakoribb települési fészkelő rigónk. A rokon fajnál kisebb, attól teljesen eltérő színezetű, így könnyű elkülöníteni attól. Életmódja és táplálkozása a fekete rigóéhoz hasonló, de jobban kedveli az üdébb, párásabb parkokat, kerteket, ahol bőven talál kisebb házas csigákat. Fészke igazi remekmű, belsejét nyálával kevert korhadó faanyaggal simára tapasztja. A telet főként a Mediterráneumban tölti, de vannak áttelelő példányai is.

Kerti geze

Verébnagyságú, ritkán megfigyelhető madár. Hasoldala világos sárgás, hátoldala sötétebb barnás, esetleg olajzöldbe hajló, lábai kékesszürkék. Fészkeléshez sűrű növényzetet igényel, ezért leginkább nedves területeken, ártéri erdőkben fordul elő. A telet Afrika déli, szubtrópusi részén tölti, hozzánk csak késő tavasszal érkezik, és a költés befejezése után, nyár derekán megkezdi a vonulást a telelőterületek felé.

További részletek és szavazás az MME honlapján >>

Borítókép, forrás: MME, dorogimedence.hu

A paradicsom gondozásához a metszés, vagyis a kacsolás is hozzátartozik. Segít egészségesebbé tenni a növényt, növeli a terméshozamot, és megelőzi a betegségeket. Ebben a cikkben megmutatjuk, mikor és hogyan érdemes metszeni.

De mi az a kacsolás?

A "kacs" népiesen a paradicsom levélnyelének és szárának találkozásánál előtörő hajtást jelenti, amiből új szár képződik. Ha nem történik meg a felesleges kacsok eltávolítása, akkor a növény túl sűrű és levegőtlen lesz. Ezért fontos a kacsok metszése, azaz kacsolása, ami azt jelenti, hogy a felesleges hajtásokat eltávolítjuk. A kacsolás révén a paradicsombokor jobban szellőzik, és egészségesebb marad.

Miért fontos a paradicsom metszése?

A paradicsom metszése számos előnyt kínál a növény számára, beleértve:
 

1.    légáramlás javítása: A metszés segít megszüntetni a sűrű levelek közötti túlzott nedvességet, ami hozzájárulhat a penész, a gombás betegségek és más káros organizmusok elterjedéséhez. A megfelelő légáramlás csökkenti a betegségek kockázatát, így a növények egészségesebbek maradnak.

2.    Támogatja a terméshozamot: A paradicsom metszése lehetővé teszi a növénynek, hogy több energiát fektessen a termékek növekedésébe és érésébe, mivel a felesleges hajtások eltávolításával a növény koncentrálhatja erőforrásait a termések kifejlődésére. Ez eredményezi a nagyobb és minőségibb paradicsomokat.

3.    Megelőzi a túlburjánzást: A paradicsomok gyakran hajlamosak túlburjánzásra, vagyis túl sok hajtás és levél növekszik rajtuk. Ennek következtében a növények kevésbé hatékonyan használják fel az energiát és a tápanyagokat. A metszés során az extrahajtások eltávolítása lehetővé teszi a növény számára, hogy erőteljesebben és hatékonyabban növekedjen.

Milyen gyakran kell metszeni a paradicsomot?

A paradicsomot általában rendszeresen kell metszeni a szezon során. Az első metszést általában akkor végezzük el, amikor a növény eléri az 30-40 centiméter magasságot, és a szárai kezdenek elágazódni. Ezt követően a metszést két-három hetente kell ismételni.

A paradicsom kacsolás menete

Ellenőrizd a növényt

Az első lépés a növény alapos ellenőrzése. Keress olyan extra hajtásokat, amelyek a főszárhoz képest alacsonyan nőnek vagy elágaznak. Ezeket a hajtásokat távolítsd el, hogy megakadályozd a túlburjánzást.

Vágd le az extra hajtásokat

Használj tisztára és éles metszőollót vagy kerti ollót. A felesleges hajtásokat közvetlenül a levél alatt vágja le. Ügyelj arra, hogy ne sérts meg vagy távolítsd el a fontos ágakat vagy terméseket.

Támogasd a főszárat

Ha a paradicsom növény magasabbra növekszik, telepíts egy támrendszert vagy karót, hogy megtartsd a főszárat és segítsd a növény stabilitását.

További metszések

A szezon során folytasd a metszést, amint új extra hajtások nőnek. Ügyelj arra, hogy rendszeresen távolítsd el a beteg vagy sérült leveleket is.

A paradicsom kacsolása létfontosságú 

Fontos megjegyezni, hogy a paradicsom metszése bizonyos mértékig szubjektív lehet. A metszési módszer és az elvárt eredmények eltérőek lehetnek a kertész preferenciáitól és a paradicsomfajtától függően. A tapasztalat és a megfigyelés alapján egyre jobban megértheti, hogy hogyan reagál a növény a metszésre, és milyen metszési technikák működnek a legjobban az adott környezetben.

A paradicsom metszése tehát létfontosságú a növények egészségének, terméshozamának és növekedésének elősegítéséhez. Rendszeres metszéssel megelőzhetők a betegségek és a túlzott növekedés, miközben növelhető a termés minősége és mennyisége. Ne feledje, hogy minden paradicsomnövény más és reagálhat eltérően a metszésre, így figyelje meg a növényét, és igazítsa a gondozást annak megfelelően.
 

Tipp: A kacsolást a legjobban reggel végezheted, amikor a növények még frissek és ropogósak. Az extra hajtások könnyen és tisztán eltávolíthatók ilyenkor. Használj éles, tiszta metszőollót, és vágd le a kacsokat közvetlenül a levél alatt, hogy minimalizáld a sebzés kockázatát. Ne feledd, hogy a rendszeresség a kulcs: ellenőrizd a paradicsomnövényeket hetente, és az újonnan megjelenő kacsokat azonnal távolítsd el.

A kacsolásról videó itt nézhető meg. 

Forrás: agraroldal.hu

Képforrás: yara.hu, Élménykertész youtube videója