Magyarország gyászol: 78 éves korában, szombat hajnalban elhunyt Fenyő Miklós. A Hungária együttes alapítója, a jampikirály és generációk ikonja rövid, súlyos betegség után távozott közülünk. Halálhírét családja tette közzé, az ország pedig egy emberként búcsúzik a művésztől, aki hazahozta nekünk Amerikát és a szabadság életérzését.

Küzdelem az utolsó pillanatig

Fenyő Miklós egészségi állapota január elején fordult válságosra. Január 11-én érkezett a hír, hogy a zenészt súlyos tüdőgyulladással kórházban ápolják. Bár az elmúlt hetekben felcsillant a remény – barátai, köztük Szikora Róbert is bizakodóan nyilatkoztak, és január 23-án úgy tűnt, a gyulladásból kilábalt –, a kialakult szövődményekkel végül nem tudott megküzdeni a szervezete.

Családja szombat reggel a hivatalos közösségi oldalán így búcsúzott:

"A legmélyebb fájdalommal tudatjuk veletek, hogy Miklós a hajnali órákban örökzöld álomba szenderült... Zenéje, dalszövegei, színdarabjai, könyvei, az egész szellemisége örökre velünk marad."

A jampi, aki megváltoztatta a magyar zenét

Fenyő Miklós 1947-ben született, és gyermekkorának meghatározó éveit az Egyesült Államokban töltötte. Onnan hozta magával azt a rock 'n' roll életérzést, amellyel a 60-as évek végén, majd a 80-as években fenekestül felforgatta a magyar könnyűzenét.

A Hungária együttessel 1968-ban megnyert Ki mit tud? után a legnagyobb áttörést az 1980-as évek hozták el: a „limbó-láz”, a jampik világa és az olyan slágerek, mint a Csókkirály, a Hotel Menthol vagy a Multimilliomos jazz-dobos, kitörölhetetlen részei lettek a magyar kultúrának. Lemezeladásai a mai napig megdönthetetlen rekordokat döntenek.

Egy korszak zárult le

Fenyő nemcsak előadó, hanem mentor is volt: ő fedezte fel Szandit, és számos fiatal tehetség útját egyengette. Munkásságát eMeRTon-díjjal és számos más rangos elismeréssel jutalmazták, de számára mindig a közönség szeretete volt a legfontosabb. Utolsó nagy koncertjét karácsonykor adta az Erkel Színházban, ahol még teljes energiával szórakoztatta rajongóit.

Távozásával a magyar zeneipar egyik legeredetibb és legmeghatározóbb alakját veszítettük el. Ahogy ő mondta volna: a műsornak vége, de a dalok örökké szólnak.

Képforrás: kisalfold.hu, Wikipédia 

Bár a naptár még csak január végét mutatja, ma máris eljött a farsangi szezon egyik legédesebb napja. Január 29-én ünnepeljük a „Kövércsütörtököt”, amely a féktelen falatozásról, a közösségi élményekről és természetesen az elmaradhatatlan fánkokról szól.

Miért pont ma?

A Kövércsütörtök (lengyelül: Tłusty czwartek) hagyománya elsősorban közép-európai szomszédainknál, különösen Lengyelországban és Németországban örvend óriási népszerűségnek. Ez a nap a hamvazószerda előtti utolsó előtti csütörtök, amely a nagyböjtöt megelőző bőséges lakomák kezdetét jelzi. Mivel 2026-ban a húsvét korai időpontra esik, így a farsang vége is hamarabb érkezett el: ma van az utolsó alkalom, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül hódoljunk a zsíros és édes élvezeteknek.

A babona szerint kötelező a fánk

A nap abszolút főszereplője a fánk. Legyen az szalagos, lekvárral töltött, csöröge vagy mázas, a hagyomány szerint aki ma nem eszik meg legalább egyet, az balszerencsére számíthat az év hátralévő részében. Lengyelországban ilyenkor kígyózó sorok állnak a pékségek előtt, és nem ritka, hogy egy-egy család tucatszám hordja haza a friss süteményt.

Torkos Csütörtök vs. Kövércsütörtök: Mi a különbség?

Fontos tisztázni, mert gyakran keveredik a két fogalom:

1. Kövércsütörtök (MA): A farsang utolsó hetének kezdete. A „visszaszámlálás” indulása a böjtig.

2. Torkos Csütörtök: A magyar népnyelvben ez hagyományosan a hamvazószerda utáni nap, amikor a maradék húsételeket fogyasztották el, mielőtt ténylegesen elkezdődött volna a szigorú negyvennapos böjt.

Hogyan ünnepeljünk?

A környékbeli pékségek és cukrászdák polcai ma garantáltan megtelnek fánkkal. Érdemes ellátogatni a helyi piacra vagy a kedvenc sütizőnkbe, de a legszebb hagyomány mégis az otthoni sütés. A forró olaj illata, a baracklevár és a porcukor látványa a hideg januári napon is meghozza a jókedvet.

Önöknek melyik a kedvenc fánkjuk? Küldjenek fotót az elkészült finomságokról a Gran TV szerkesztőségének, vagy osszák meg velünk bevált családi receptjüket kommentben!

Képforras: 24.hu

Tájékoztatjuk tisztelt Felhasználóinkat, hogy Dorogon a Baross Gábor ltp. 1-6. tömbjében és a Petőfi téren (a Baross Gábor ltp. felé eső részen) az ivóvíz-közhálózaton végzett hibajavítási munkálatok miatt a mai napon, 2026.01.30-án 13:00-tól előreláthatólag 18:00-ig időszakosan szolgáltatáskiesés tapasztalható.

Forrás, képforrás: edv.hu

Ma, január 27-én, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának évfordulóján világszerte a Holokauszt áldozataira emlékezünk. Esztergom városa sem felejt: a bazilika árnyékában és a néhai zsidó negyed utcáin ma is ott visszhangzik a múlt, figyelmeztetve minket az emberi méltóság és a tolerancia fontosságára.

Világméretű gyász, helyi tragédia

1. január 27-én a Vörös Hadsereg katonái lépték át először az auschwitz-birkenaui láger kapuit. Amit ott találtak, örökre megváltoztatta a világot. Az ENSZ Közgyűlése 2005-ben nyilvánította ezt a napot nemzetközi emléknappá, hogy a történelem legsötétebb fejezete soha ne merülhessen feledésbe.

Esztergom számára ez a nap nem csupán egy dátum a történelemkönyvben. Városunk egykori virágzó zsidó közössége – amely évszázadokon át meghatározó szerepet töltött be a környék kereskedelmében, iparában és kultúrájában – 1944-ben szinte teljesen megsemmisült. Több mint ötszáz esztergomi polgárt hurcoltak el, akik közül csak kevesen térhettek vissza otthonaikba.

Emlékhelyek a városban

A mai napon az emlékezés virágai kerülnek a volt zsinagóga (ma a Technika Háza) falán elhelyezett emléktáblához, valamint a város több pontján elhelyezett botlatókövekhez. Ezek a néma mementók nap mint nap emlékeztetik a járókelőket arra, hogy szomszédaink, barátaink és munkatársaink tűntek el egyetlen tollvonás és a gyűlölet ideológiája miatt.

"A felejtés az, ami a bűnt újra elkövetteti. Az emlékezés a szabadság titka."

Miért fontos az emlékezés 2026-ban?

Sokan teszik fel a kérdést: miért kell évről évre visszatekinteni a múltba? A válasz az örökségünkben rejlik. Az emléknap nem a bűntudatról szól, hanem a felelősségről. A felelősségről, hogy felismerjük az embertelenség első jeleit, és megvédjük azokat az alapvető értékeket, amelyek a békés együttélést biztosítják.

Ma országszerte gyertyagyújtásokkal, kiállításokkal és rendhagyó történelemórákkal tisztelegnek az áldozatok előtt. A csend, amely ilyenkor a megemlékezéseket kíséri, erősebb bármilyen szónál: a megbékélés és az újrakezdés ígéretét hordozza.

Képforrás: Wikipédia