Január 22-e, Vince napja a magyar borászati hagyományok egyik legfontosabb mérföldköve. Bár a technológia sokat változott az elmúlt évszázadokban, ezen a napon az ország legtöbb borvidékén – így a mi térségünkben is – a gazdák kezébe metszőolló kerül, hogy „szóra bírják” a szőlőt.

A néphagyomány közismert mondása: „Ha megcsordul Vince, tele lesz a pince”. Ez arra utal, hogy ha a január végi időjárás elég enyhe ahhoz, hogy a jégcsapok olvadni kezdjenek, vagy a megmetszett vessző „könnyezni” kezd, bőséges termés várható. Ám a Vince-nap nemcsak az időjárásjóslásról szól, hanem a növények állapotfelméréséről is.

A „vincevessző” vágása valójában egy korai diagnózis. A gazdák a dűlők különböző pontjairól gyűjtenek mintákat, amelyeket aztán meleg szobában, vízbe állítva hajtatnak ki. A rügyek viselkedése néhány napon belül megmutatja, mekkora kárt tett a tél a szőlőben: mennyire egészségesek a szemek, és mennyi fürtre lehet számítani a 2026-os szüretkor. Ez a módszer évszázadok óta segíti a termelőket abban, hogy felkészüljenek a tavaszi munkákra.

A mai nap azonban nemcsak a munkáról, hanem a közösségről is szól. A pincék ilyenkor megtelnek élettel, a gazdák kóstolják egymás borait, és áldomást isznak a következő évjárat sikerére. A hagyomány szerint sok bort kell inni ilyenkor, hogy bőséges legyen a termés – ezt a „szabályt” pedig a legtöbb helyen ma is szívesen betartják.

Bár az éghajlatváltozás miatt a szüretek időpontja és a telek keménysége is változik, Vince napja állandó pont maradt. Jelzi a nyugalmi időszak végét és a mezőgazdasági év kezdetét, emlékeztetve mindenkit arra, hogy a jó borhoz a természet kegyessége és a gazda gondossága egyaránt szükséges.

Képforrás: felvidek.hu

A népi kalendárium szerint január 18-a, Piroska napja az egyik legfontosabb fordulópont a tél derekán. Míg a modern ember számára ez csupán egy dátum, dédszüleink ilyenkor feszülten figyelték az eget és a hőmérőt, hiszen ezen a napon dőlt el, meddig kell még spórolni a tüzelővel és a takarmánnyal.

A kemény tél hírnöke

A legfontosabb Piroska-napi hiedelem az időjáráshoz kötődik. A népi megfigyelés úgy tartja: „Ha Piroska fagy, negyven napig el nem hagy.” Ez azt jelenti, hogy amennyiben ezen a reggelen zúzmarásak az ágak vagy befagynak a vizek, akkor a tél még hosszú ideig, egészen március elejéig velünk marad. Ezzel szemben az enyhe, lucskos idő közeli tavaszt ígért a gazdáknak.

Szerelmi varázslat és piros kendő

Bár a nap elsősorban a fagyokról ismert, a néphagyomány szerint a szerelmi praktikáknak is jutott hely. A névben rejlő „piros” szín a vér, az élet és a szerelem szimbóluma lett:

• A kendő ereje: Úgy tartották, ha a hajadon lány ezen a napon piros kendőt visel, hamarosan bekötik a fejét.

• Álomjóslás: Sok vidéken szokás volt ilyenkor valamilyen apró tárgyat a párna alá rejteni, hogy a leány álmában megpillantsa jövendőbelijét.

Ki volt a névadó? – A királylány, aki császárné lett

Kevésbé ismert, de a naphoz kapcsolódik egyik legszebb történelmi alakunk, Szent Piroska (későbbi nevén Eiréné). Ő nem más, mint Szent László király lánya, aki politikai okokból került a bizánci udvarba, ahol császárné lett.

• Híres volt mély vallásosságáról és jótékonyságáról.

• Ő alapította Konstantinápolyban a korszak legmodernebb kórházát és a Pantokrátor-monostort.

• Emlékét a mai napig őrzi az isztambuli Hagia Sophia mozaikja.

Népi tanácsok a mai napra:

1. Figyeld az eget: Ha reggel deres a táj, készítsd be a vastag sálat februárra is!

2. Öltözz színesen: A szürke januári hétköznapokat törd meg egy kis pirossal, ahogy a hagyomány is diktálja.

3. Látogass el egy templomba: Emlékezz meg a magyar származású bizánci császárnéról, aki a béke és az önzetlenség jelképe volt.

Képforrás: Wikipédia 

Keddtől kezdve vágták a tűzifát a vármegye hivatásos és az önkéntes tűzoltói, valamint a mentőszervezetek tagjai annak érdekében, hogy a rászorulók mielőbb tűzifához jussanak.

A tűzoltók csaknem 150 köbméter fát vágtak össze két nap alatt Kisbéren, Tatabányán és Esztergomban. A fűtőanyagot a rendőrség koordinálásával a honvédség szállította ki az igénylőknek.

Forrás: Katasztrófavédelem, dorogimedence.hu

Három évtizeddel ezelőtt egy bátor és nemes elhatározás hívta életre az Oltalom Idősek Otthonát. Dr. Lestyán Klára alapító merész álma mára a térség egyik legfontosabb szociális intézményévé nőtte ki magát, amely idén ünnepelte fennállásának 30. évfordulóját.

Harminc év hosszú idő, amely során az Oltalom Idősek Otthona folyamatosan fejlődött és szépült, de alapértékei – a gondoskodás, a biztonság és a családias légkör – mindvégig változatlanok maradtak. A kerek évforduló méltó megünneplésére a napokban Lábatlanon került sor, ahol a lakók, a dolgozók és a barátok közösen emlékeztek vissza az elmúlt három évtized mérföldköveire.

Meghitt ünnepség és közösségi összefogás

Az ünnepi esemény a nosztalgia és a hála jegyében telt. A meghitt hangulatú rendezvényen felidézték az indulás nehézségeit, a növekedés sikereit, valamint azokat a kedves pillanatokat, amelyek az intézményt valódi otthonná tették az ott élők számára.

Az ünnepség egyik legmeghatóbb és leglátványosabb pillanata a pilisszentkereszti Idősek Otthonának meglepetésműsora volt. Produkciójuk nemcsak nagy sikert aratott, de ékes bizonyítéka volt az intézmények közötti példaértékű összetartásnak és a szépkorúak közösségformáló erejének is.

Dr. Lestyán Klára öröksége

A jubileum alkalmával külön köszönet illeti Dr. Lestyán Klárát, aki 30 évvel ezelőtt mert nagyot álmodni, és kitartó munkájával létrehozta az intézményt. Az általa megálmodott szellemiség ma is érezhető minden egyes nap: az otthon lakóinak őszinte öröme és a közösség ereje mutatja, hogy az elhivatottság milyen maradandó értékeket képes teremteni.

Visszatekintés és köszönet

Az eseményen résztvevők számára jó volt látni azt az összefogást és derűt, ami az intézményt jellemzi. Az Oltalom Idősek Otthona harminc éve bizonyítja, hogy a figyelem és a törődés a legfontosabb útravaló az időskorban is.

Boldog 30. születésnapot kívánunk az Oltalom Idősek Otthonának, lakóinak és minden dolgozójának! 

Forrás, képforrás: Erős Gábor Facebook oldala